Egek felé kiáltottam - Edda Művek

Soha nem láttam még, hol kel föl a nap

Soha nem aludtam át, éjszakáimat

Hínárszálak húztak le a mélybe

Önmagam állítottam félre

Zárt ajtókat nyitottam ki másnak

Nem hívtak barátnak, és nem hívtak társnak

A lenyugvó nap mindig máshol ért

Ezer színével borult rám az éj

Rám zuhant minden, minden, mi nem kellett másnak

Rossz íze lett a sötét, a sötét éjszakáknak

Életemben sok mindent megpróbáltam

Külvárosok elõttem, utánam

Az egek felé kiáltottam

Rosszat soha nem akartam

Ik heb nog nooit gezien waar de zon opkomt

Ik heb mijn nachten nooit doorslapen

Zeewier naar beneden getrokken in de diepte

Ik zette mezelf opzij

Ik opende gesloten deuren voor iemand anders

Ze werden geen vrienden genoemd en ze werden geen metgezellen genoemd

De ondergaande zon kwam altijd ergens anders

De nacht bedekte me met duizend kleuren

Alles, alles wat we niet nodig hadden, viel op mij

Het kreeg een slechte smaak van donkere, donkere nachten

Ik heb veel dingen geprobeerd in mijn leven

Buitenwijken voor mij, na mij

Ik schreeuwde naar de hemel

Ik heb nooit slecht gewild