Magányos Angyal - Ossian

Túl gyorsan és túl korán talált rá az élet

Adott, amit adhatott kevés jót és szépet

Szürke volt a hétköznap, szürke volt az ünnep

Hosszú évek múltak így, gyakran rá sem néztek

A hajnalok már vártak rá, kibontott kócos hajjal

El nem mondott szavakkal, sok-sok rejtett vággyal

Tudta jól, nem értették, soha nem szerették

Szíve mélyén vak remény, de ha elment, nem keresték

Mint amikor a gyermekek sírnak

Ha éjjel rossz álmot látnak

Belül úgy izzik a bánat

Az emlékek csendben fájnak

Mint amikor sebektől vérzel

De irgalmat nem kérsz mégsem

Belül úgy hordod a múltat

Bármi volt nem tagadtad

Törött és tépett szárnnyal, magányos angyal

Egy téli reggel indult el, hívták a messzi fények

Nem hagyott itt semmi mást, csak néhány rossz fényképet

Más világ most, ahol él, más a szó és más a fény

Tavasz, ősz, nyár és tél nélküle fúj itt a szél

Mint amikor a gyermekek sírnak

Ha éjjel rossz álmot látnak

Belül úgy izzik a bánat

Az emlékek csendben fájnak

Mint amikor sebektől vérzel

De irgalmat nem kérsz mégsem

Belül úgy hordod a múltat

Bármi volt nem tagadtad

Törött és tépett szárnnyal, magányos angyal

Het leven vond het te snel en te vroeg

Hij gaf wat hij kon geven weinig goeds en moois

Elke dag was grijs, de vakantie was grijs

Lange jaren waren zo voorbijgegaan, vaak niet eens naar hem gekeken

Dawn wachtte al op hem, met warrige warrige haren

Met onuitgesproken woorden, heel veel verborgen verlangens

Hij wist het goed, ze begrepen het niet, ze hebben nooit van hem gehouden

Diep in zijn hart is blinde hoop, maar toen hij wegging, werd hij niet gezocht

Zoals wanneer kinderen huilen

Als ze 's nachts een nare droom hebben

Het verdriet gloeit van binnen

Herinneringen doen pijn in stilte

Zoals bloeden uit wonden

Maar je vraagt ​​niet om genade

Je draagt ​​het verleden naar binnen

Wat het ook was, je ontkende niet

Gebroken en gescheurde vleugel, eenzame engel

Hij vertrok op een winterochtend, geroepen door de verre lichten

Hij heeft hier niets achtergelaten behalve een paar slechte foto's

Een andere wereld nu, waar hij leeft, is een ander woord en een ander licht

De wind waait hier zonder lente, herfst, zomer en winter

Zoals wanneer kinderen huilen

Als ze 's nachts een nare droom hebben

Het verdriet gloeit van binnen

Herinneringen doen pijn in stilte

Zoals bloeden uit wonden

Maar je vraagt ​​niet om genade

Je draagt ​​het verleden naar binnen

Wat het ook was, je ontkende niet

Gebroken en gescheurde vleugel, eenzame engel