Huszadik századi városlakó - Omega

A táj, amit látsz, virágot nem terem

A táj, amit látsz, a koromtól lett ilyen

Háztetők közén az ég, sohasem tiszta kék

Mit mondjak még, magamról egy mondatot

Huszadik századi városlakó vagyok

Íme a ház és benne az emberek

Úgy élek én, ahogy a többiek

Ülök a tv előtt, a jégről veszem a sört

Magnót hallgatok, keveset járok gyalog

Huszadik századi városlakó vagyok

A park az a hely, hol valódi fű akad

Nézni lehet, de rálépni nem szabad

Ha sírnék vagy káromkodom

Bár ott ülsz a szomszéd padon

Nem hallanád

Járnak a villamosok

Huszadik századi városlakó vagyok

Het landschap dat je ziet brengt geen bloemen voort

Het landschap dat je ziet is zo geworden sinds ik nuchter was

De lucht tussen de daken is nooit helderblauw

Wat kan ik nog meer zeggen, een zin over mezelf

Ik ben een twintigste-eeuwse stadsbewoner

Hier is het huis en de mensen erin

Ik leef zoals anderen dat doen

Ik zit voor de tv en koop bier van het ijs

Ik luister naar de bandrecorder, ik loop een beetje

Ik ben een twintigste-eeuwse stadsbewoner

Het park is de plek waar echt gras is

Je kunt kijken, maar je kunt er niet op stappen

Als ik huilde of zwoer

Ook al zit je op de bank ernaast

Je zou het niet horen

Er zijn trams

Ik ben een twintigste-eeuwse stadsbewoner