Metamorfózis II. - Omega

Végtelen pusztaság, könnyá por szitál

Bíborszínű ég alatt a nagy tömeg csak áll…

Íme itt az ember, ránéz minden szem

Az egybegyűltek várják, hogy új csodát tegyen

Szótlanul megtöri- mégsem jut kenyér

Nyomtalanul tűnik el, amihez csak ér

A pusztítás csodáját a szélbe szórja szét

Nála volt a kezdet, az embernél a vég

Eindeloze wildernis, licht stofziften

Onder de paarse lucht staat de grote menigte gewoon...

Hier is de man, alle ogen zijn op hem gericht

De verzamelden wachten op een nieuw wonder

Het breekt woordeloos - maar er komt geen brood

Hij verdwijnt spoorloos, wat hij ook krijgt

Hij verstrooit het wonder van vernietiging in de wind

Hij had het begin, man het einde